A rendszerváltozás több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött és valljuk be őszintén a mai napig sem sikerült kialakítani az igazi piacgazdaságot. A műszaki életben, a tervezés-tanácsadás területén sem. Azt hittük, hogy ennyi idő elég lesz a piacszerűen működő szakmai élet szervezeteinek és kereteinek a létrehozására. Nem volt elég!
Keressük az okokat, hogy miért nem? És egyáltalán mely keretek és szerveződések adják az alapját a piacszerű működésnek? E cikkben én nem kívánok foglalkozni a kamarákkal, felelős minisztériumokkal vagy referatúrákkal, csak a tervező szervezetek érdekérvényesítését szerte a világon felvállaló szövetségi formával, a FIDIC szervezettel, Magyarországon a TMSZ-szel.
A szövetség nálunk tömöríti a tervező és tanácsadó (konzulens) jogi személyiségű, bejegyzett cégeket, valamennyi építész és mérnöki szakágban egy szervezeten belül. (El kellett ezt mondani, hiszen nem minden országban van ez ilyen keretek között, de hogy jó úton járunk az egységesítés útján, azt mutatja a hasonló felépítésű svéd, török, luxemburgi társszövetségek példája, hogy több régiót említsünk).
Legfontosabb feladatunk az érdekérvényesítés és a szervezettség erejének megteremtése. Néhány szó a szövetség nemzetközi és hazai történetéből.
A független tanácsadó mérnökök 1913-ban alapították meg a FIDIC nevű
(Federation Internationale des Ingenieurs Conseils) nemzetközi szövetséget, amelynek tagjai az iparilag fejlett országokban a társadalom megbecsült szereplői és a gazdasági élet döntéshozóinak elfogadott partnerei. A FIDIC szövetségek működésüket pénzügyi-politikai befolyástól mentes, független műszaki tevékenységre alapozzák, elutasítva minden olyan törekvést, amely a társadalom érdekében végzett szakmai vélemény-nyilvánítás szabadságát kedvezőtlenül befolyásolhatná. A szövetség elfogadja a jelenkor környezetvédelmi kihívásait és vallja, hogy a természetes és épített környezet egyensúlyát érveken és kutatási eredményeken alapuló párbeszéd keretében kell megőrizni és fenntartani.
A nemzetközi szervezetnek ma 66 ország a tagja, a magyar TMSZ-nek 70 cég adja a bázisát. A magyar szövetség alapításának éve 1934 volt, amely 1949-ig működött, majd a kommunista rendszer betiltotta. A rendszerváltozás után 1992-ben szerveződtünk újjá, a szakmai kamarák erkölcsi támogatásával, 1992-től a FIDIC és 1998-tól az európai regionális (valójában az EU országokat tömörítő, de nem zárt)
szövetség az EFCA is felvett bennünket a tagjai közé.
A TMSZ egyik legfontosabb feladata az, hogy segítse kialakítani a szakma rendezett működési feltételeit a szabad piacgazdaság körülményei között. Segíti tagjait az egyenlő elbíráláson, a felek (megrendelő és tervező-tanácsadó) kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek érvényesítésén alapuló szerződéseinek és eljárási szabályainak a létrehozásában és betartatásában. Különösen fontos ez ma a mi régiónk, a középeurópai régió országainak életében, európai csatlakozásunk napi szakmai gyakorlatában: a nemzetközi versenyek és országok közötti vegyes vállalati programok-munkák esetében.
A szövetség őrködik a versenyeztetés tisztasága, etikai kódexének betartatásával saját tagjainak etikus piaci szereplése fölött. Ez a nemzetközileg elfogadott cél, a valóság, a jelenlegi piac azonban korántsem a célban jelzett feltételek szerint működik. Ez a munka egyébként is folyamatos tevékenységet igényel, a piac szereplői változnak és a piac is egyre bővül.

A TMSZ- nek először saját magát és céljait kell megismertetnie és elfogadtatnia a szakmával és csak azután kezdheti meg igazán hatékony érdekérvényesítő munkáját ha mögötte megfelelő erő fog állni, egy nagy létszámú és a piac valamennyi lényeges szereplőjét tömörítő tagság.
Eddig a TMSZ történet, most jöjjön a bevezetőben feltett kérdések megválaszolásának a kísérlete: miért volt kevés a tíz év a teljes működő rendszer létrehozására és európai integrálására. Az objektív, külső okokról nem kellene sokat beszélni hiszen a fejlett országok FIDIC tevékenysége is sok gonddal - most már velünk is megosztott gonddal - küzd. A belső okokra, körülményekre azonban feltétlenül rá kell világítanunk, hiszen működésünk sterilen nem vizsgálható.
Talán unalmas is már az első, legkézenfekvőbb magyarázat a lassú felzárkózásunkra, hogy ilyen nehéz helyzetből, ilyen mélyről még egyik európai ország műszaki társadalma sem indult. Egy közel 45 év hibás, ellenséges gyakorlata helyezte, taszította oda a mérnök- és építész társadalmat, ahonnan el kellett kezdje a visszakapaszkodást a gazdasági hierarchiában őt megillető helyre, pozícióba.
Sokan mai- ki merem mondani- nyomorúságunk egyedüli okának alacsony erkölcsi elismertségünk tényét nevezik meg. Valószínűleg nagyrészt igazuk van.
Szomorú tény azonban, hogy az elmúlt időszak egyéni és társadalmi moráljának hihetetlen alacsony szintje maradó károkat okozott szakmánknak. Nehéz a változásokat egyik napról a másikra "bevezetni", ott ahol a gulyáskommunizmusban államilag támogatott stratégia volt a pénzek másodállásokba, gmk-ba történő kivonása az ellenőrzött, becsületesen adózott, az államot fenntartó pénzeszközökből.
Ezért fordulhat elő még ma is, hogy - a magánszféra lényegét nem értve - például egy magáncég egy másik cég alkalmazottait "feketén" megbízva a piacon előnyöket akar elérni éppen vele szemben.
A TMSZ egyik legfontosabb hazai feladata azoknak az etikai szabályoknak a betartatása, melyek a világszerte elfogadott etikai kódexhez alkalmazkodnak és amelyek be nem tartása végső esetben a szakmából való kizáráshoz vezethet.
A leglátványosabb feladatunk a nemzetközi honorárium nívóhoz való közelítés sziszifuszi harca, melyben közép-európai "sorstársaink" (lengyelek, csehek) értelemszerűen velünk együtt "harcoló" partnereink.
Az európai integráció gyakorlata a későbbiekben nyilván nem fogad el azonos munkáért kevesebbet csak azért, mert más országból érkezik a szolgáltatás, hiszen a nyitott európai piac azonos gazdasági feltételeket fog támasztani valamennyi tagország lakói részére. A műszaki szakmák beágyazottsága - a technika napjainkban látott hatalmas arányú fejlődése mellett - az egyes országok gazdasági életébe igen előkelő helyet biztosít számunkra, ezzel a bizalommal visszaélni nem célszerű, a magas szinten értékelt mérnöki munkáért megfelelően kell teljesíteni.
Kényes feladata a hazai FIDIC szervezetnek a TMSZ-nek, hogy a jelenlegi, - nevezzük átmeneti - szakaszban ellen kell állnia az extraprofitot rajtunk megkeresni kívánó külföldi "partnerek" gazdasági nyomásának. Tagjaink ma még sokszor kényszerülnek névtelen kiszolgáló szerepre (holott az érvényes előírások is tiltják ezt) és kényszerülnek elfogadni nagyságrendileg alacsonyabb honoráriumot, mint amennyit a "nyugati" partner egyébként elkér a munkáért. Ehhez a TMSZ feladathoz szükséges azonban a tagjaink önmegtartóztatása és segítő egysége is! Az egységben nagy erő van, az egységes fellépés előbb-utóbb eredményt fog hozni a brüsszeli Phare, illetve egyedi vegyes munkáknál egyaránt. A jelenlegi még meglévő fizetési struktúrákból adódó hátrányokat természetesen nem tudjuk azonnal megszüntetni, de kitartó munkával a különbségek csökkentésére kell törekednünk. Tény , hogy néhány munkában azért vehetünk csak részt, mert "olcsók" vagyunk, rajtunk még lehet keresni. Ezt a tényt akkor, amikor a beruházások zöme külföldről érkezik, amíg a külföldi "multi" értelemszerűen kipróbált partnerét hozza magával, akivel már tucatjával épített hasonló épületet, el kell fogadnunk., de a munkába történő bevonásunk esetén értékünknek megfelelő elbánást és honoráriumot kell tudnunk kiharcolni. Természetesen bízunk abban is, hogy ki fog alakulni a hazai tőke is, amelyiknek már a magyar tervezők-konzulensek lehetnek a bizalmi partnerei. De addig be kell bizonyítanunk, hogy méltó vetélytársai vagy partnerei vagyunk a külföldi műszakiaknak is.
Jó érzés tudni, hogy már eddig is számos esetben megbecsülést érdemeltek ki a magyar tervezők és ami még ennél is fontosabb bizalmi kapcsolatot teremtettek nemzetközi megbízóikkal és szerződött partnereikkel. .
Talán ennél a pontnál érdemes arról beszélni, hogy mi foglalkoztatja a nemzetközi építész és mérnöktársadalmat általában és utána arról, hogy melyek a mi lehetséges kapcsolódó pontjaink, először, mint régió, majd pedig, mint magyar szervezet, magyar műszaki társadalom.
A FIDIC és EFCA, mint országok feletti, országokat áthidaló szervezetek a világban már elismertek, megbecsültek. Ennek ellenére naponta meg kell küzdenie szakmánknak az új és újabb kihívásokkal, melyek a profitorientált piacgazdaságban
irányunkban megfogalmazódnak és sokszor ellenünk dolgoznak.
Álljon itt a legutóbbi FIDIC közgyűlés napirendje, amely rávilágít a fejlett világot kínzó és már felénk is egyre inkább kisugárzó "globális" gondokra:

• a megrendelők egyre kevésbé támaszkodnak a független mérnök tanácsaira, mert az a társadalom érdekeit is képviseli,
  
  
• a fenntartható (sustainable) fejlődés szorító kérdései újrafogalmaznak eddig magától értetődő szakmai kérdéseket,
  
  
• a csatlakozó második és harmadik világ egyenjogúságot és beleszólási jogot igényel a szervezet ügyeinek intézésébe,
  
  
• téves gyakorlatok elleni fellépés, mint amilyenek az "inhouse" (bennfentes) engineering ,közbeszerzés, harmadik fél közbeiktatásával létrejött szerződések stb.
  

A fent említett néhány kérdéshez csatlakoztathatjuk a közép-európai régió speciális gondjait jelentő felzárkózási és érdekvédelmi témákat.

• a megkülönböztető eljárási módokat cégeinkkel szemben,
  
  
• az elfogadhatatlan honorárium különbségeket azonos munkáért,
  
  
• helyi előírásaink semmibevételét, lekicsinylését stb.

Mit nyújt a magyar szövetség a tagjainak, mivel segíti őket az előzőekben
vázolt gondjaik megoldásában ?
Elsősorban fórumot teremtünk, keretet biztosítunk az együttműködésre, közös fellépésre. Másodsorban biztosítjuk az egységben megnyilvánuló erőt és megkerülhetetlenné tesszük a műszakiaknak ezt a szervezetét, rákényszerítve a megrendelői oldal valamennyi szereplőjét a velünk szembeni jogszerű és etikus kapcsolati rendszerre. Ha csak ennyit értünk el már az is igen jelentős lépés volt az előző évtizedek műszakiakat visszaszorító, lebecsülő gyakorlatával szemben.
Ezenkívül azonban számtalan kézzelfogható segítséget is nyújtunk:
olyan segédleteket és tájékoztató anyagokat juttatunk el tagjainknak, melyeket a nemzetközi szervezet készít a piacgazdasági tervezői-tanácsadói gyakorlat alapvető követelményeiről.
A magyar FIDIC szervezet a TMSZ ezeknek a kiadványoknak az autentikus fordítója (bevonva a szakma legjobbjait) és egyedüli forgalmazója is az országban.
Álljon itt néhány közreadott és készülőfélben lévő kiadvány címe:

• versenytárgyalási eljárás
  
  
• szerződések minta-típusai (konzultáns mérnökök szolgáltatásai, mérnöki létesítmények szerződéses feltételei…)
  
  
• vállalkozók előminősítése
  
  
• kulcsrakész fővállalkozások szerződéses feltételei
  
  
• alkalmasság alapján történő kiválasztás
  
  
• szakmai felelősségbiztosítás
  

Végezetül néhány önkritikus mondat is álljon itt! Természetesen nem vagyunk a hazai szervezet működésével teljesen elégedettek. Érhettünk volna már el látványosabb eredményeket, kijöhetett volna már az eurokonform díjszabás segédletünk (természetesen ez nemcsak TMSZ feladat és terület) és lehetne sokkal szélesebb a tagsági bázis sokkal több vidéki taggal, több építész céggel és valamennyi szakterületét áthidalva a mérnöki szakmának, a műszaki életünknek.